Éveken át én voltam a tipikus „túlságosan elfoglalt”. Egymás után utasítottam vissza a meghívásokat, mert inkább ezt az időt töltöttem munkával, egyedül, a saját projektjeimen haladva.
Nem látszik meg azonnal. Aztán egy nap felemeled a fejed: a barátok már nem hívnak, a kötelékek kihunytak veszekedés nélkül, pusztán a csendtől. És amikor a magány végül lecsap, amikor újra fel akarod éleszteni ezeket a szünetre tett barátságokat, rájössz, hogy nehézzé vált. Ekkor értettem meg egy dolgot: egy baráti kör újraépítése nem improvizálható, hanem dolgozni kell érte.
Amit konkrétan tettem
Ahelyett, hogy bűntudatot éreztem volna, azt tettem, amihez értek: kutattam. Hónapokon át összegyűjtöttem a barátságról és a társas kötődésről szóló komoly tudományos tanulmányokat, többek között Jeffrey Hall, Robin Dunbar, Leon Festinger vagy Robert Zajonc munkáit. És tényleg használtam is őket: újraszőttem kifulladt barátságokat, és újakat is teremtettem.
A 200 Órás Módszer innen született. Ez az, amit annak idején szerettem volna, ha valaki a kezembe ad: ez a kutatás konkrét cselekvésekké alakítva, ahol minden modul ugyanazt a vörös fonalat követi, vagyis hogy szándékosan időt szentelj a kötelékeid építésére és megerősítésére.
Akár választott volt a magány, akár nem, nem végzet.
A meggyőződésem
Nem hiszem, hogy a barátság néhány kiválasztottnak fenntartott adottság lenne. Készség, órákból és ismételt gesztusokból áll, és minden, ami készség, megtanulható. Pontosan erről szól, amit itt megosztok: egy világos, őszinte módszer, 30 napos pénzvisszafizetési garanciával.